Mi volt az a némafilm, és miért fontosak még ma is?
Ha valaha is láttál egy régi fekete-fehér filmet, ahol az emberek furcsán mozognak, és nincs hang, csak zene meg feliratok villannak fel a képernyőn, akkor már találkoztál a némafilm varázsával. Ez volt a filmkészítés első korszaka, amikor minden sokkal egyszerűbb volt technológiailag, de a kreativitás határtalan. Ebben a cikkben átvesszük, hogyan is kezdődött az egész filmművészet, és mitől volt olyan különleges a némafilmek aranyidőszaka.
Az első filmvetítés 1895-ben volt Párizsban, és az emberek annyira megrettentek a mozgó vonat láttán, hogy kiugrottak a székükből!
Hogyan kezdődött az egész?
A filmművészet születése nem egyik pillanatról a másikra történt. Több feltaláló is dolgozott rajta párhuzamosan, hogy mozgóképet készítsenek. Az igazi áttörést a Lumière fivérek jelentették 1895-ben, amikor megépítették a cinematográfot. Ez volt az első olyan gép, ami egyidejűleg tudott filmet forgatni és vetíteni is.
Az első nyilvános vetítésük december 28-án volt a párizsi Grand Café-ban. A program egyszerű jelenetek sorából állt: munkások jönnek ki a gyárból, baba kap enni, vonat érkezik az állomásra. Ma ezt unalmasnak találnánk, de akkor ez teljesen forradalmi volt. Az emberek életükben először láttak mozgó képeket a falon!
A filmkészítés úttörői
Persze nem csak a Lumière fivérek voltak. Thomas Edison Amerikában már korábban kísérletezett mozgóképekkel a kinetoszkópjával, de az csak egyetlen néző számára működött egyszerre. Később jött Georges Méliès, egy francia illuzionista, aki teljesen más irányba vitte a filmezést. Ő felfedezte, hogy a film nem csak dokumentálhat, hanem mesélhet is! Az ő „Utazás a Holdba” című filmje 1902-ből már igazi sci-fi kalandot nyújtott, trükkökkel és fantasztikus díszletekkel.
Mi jellemezte a némafilmek korát?
Szóval, némafilmekről beszélünk. De mit is jelent ez pontosan? Nem azt, hogy csendben játszódtak le. A mozikban mindig volt valamilyen zenei kíséret: egy zongorista vagy kisebb zenekar játszott a vetítés alatt. Amit nem volt, az a szinkronizált párbeszéd vagy hanghatások.
Hogyan mesélték el a történeteket?
Mivel nem volt beszéd, a színészeknek nagyon túlzó arckifejezésekkel és gesztusokkal kellett játszaniuk. Ha valaki mérges volt, az látszott az egész testén. A fontos párbeszédeket vagy információkat pedig közbeszúrt feliratokkal közölték – ezek a kis fekete táblák fehér írással, amik megjelentek a jelenetek között.
A korai filmek gyakran gyorsítva látszanak ma – ez azért van, mert akkoriban 16-18 kocka/másodperc sebességgel forgattak, de ma 24-gyel vetítik le őket.
A legfontosabb műfajok
A némafilm korszakban már megjelentek a később klasszikussá váló műfajok:
- Vígjátékok – Charlie Chaplin, Buster Keaton és Harold Lloyd bohóckodásai
- Melodrámák – érzelmes történetek szerelmes párokról és drámákról
- Westernfilmek – cowboyok és indián történetek
- Horrorfilmek – mint a „Nosferatu” vagy „Dr. Caligari őrületkertje”
A korszak legnagyobb sztárjai
Charlie Chaplin – a Csavargó
Ha némafilmet mondasz, sok ember először Chaplinre gondol. Az ő ikonikus Csavargó figurája – a pörgő kalappal, bottal és vicces sétával – a filmtörténet egyik legnagyobb alkotása. Chaplin nemcsak színészkedett, hanem rendezte és írta is saját filmjeit. A „Kölyök”, „Az aranyláz” vagy „A cirkusz” című filmjei ma is brilliánsak.
Buster Keaton – a kőképű komikus
Keaton sosem mosolygott a kamerába, ezért hívták „kőképűnek”. Elképesztő fizikai mutatványokat hajtott végre – házak omlottak rá, vonatokról ugrált le, és mindezt mosolygás nélkül. A „Generális” című filmje mesterműnek számít.
A női sztárok
Ne feledkezzünk meg a női hősökről sem! Mary Pickford „Amerika szerelmese” volt, Greta Garbo pedig a sejtelmes szépség. Lillian Gish pedig D.W. Griffith rendező legtöbb filmjében briljírozott.
A némafilmes sztárok gyakran többet kerestek, mint a mai hollywoodi csúcsbérűek vásárlóerőben számítva! Mary Pickford heti fizetése 10 000 dollár körül mozgott az 1910-es években.
Mikor és miért ért véget a némafilm kora?
Az 1920-as évek végére megjelent a hangosfilm technológia. Az első nagy sikert „A jazzénekes” című film aratta 1927-ben – ez volt az első olyan film, amiben szinkronizált párbeszédek és énekszámok voltak. Innentől a filmtársaságok óriási ütemben tértek át a hangosfilmre.
Nem mindenki örült ennek. Sok némafilmes sztár karrierje azonnal véget ért, mert kellemetlen volt a hangjuk, vagy nem tudtak angolul (sok külföldi színész dolgozott Hollywoodban). Néhányan, mint Chaplin, még évekig ragaszkodtak a némafilmhez, mondván, hogy az univerzálisabb nyelv.
Miért érdemes ma is néznünk némafilmeket?
Oké, tudom, mit gondolsz: miért néznék ma egy 100 éves fekete-fehér filmet, amikor vannak CGI-val teli Marvel-filmek? De higgy nekem, érdemes!
A némafilmek megtanítanak egy alapvető filmes igazságra: a vizuális történetmesélés erejére. Minden egyes képkockának jelentése van. A rendezőknek nem volt más eszközük, csak a kamera, a vágás, a fény és a színészi játék. Éppen ezért sokszor kreatívabbak voltak, mint a mai filmek.
Ráadásul vannak igazi gyöngyszemek, amik ma is szórakoztatóak. Chaplin vígjátékain ma is lehet nevetni, Keaton mutatványai lenyűgözőek, a német expresszionista horrorfilmek pedig hátborzongatóak.
Összefoglalva
A némafilm kora körülbelül 1895-től 1929-ig tartott, és ez az időszak fektette le a filmkészítés alapjait. Ebben az időben születtek meg a legnagyobb klasszikusok, a színészi és rendezői technikák, és kialakult a filmstúdió-rendszer. Chaplin, Keaton, Garbo és a többiek nem csak szórakoztattak, hanem megteremtették azt a művészeti formát, amit ma filmnek hívunk.
Ha még sosem láttál némafilmet, érdemes belekóstolnod! Kezdd egy Chaplin-vígjátékkal vagy Keaton valamelyik nagy művével – garantálom, hogy meglepődsz, mennyire élvezetes tud lenni egy százéves film is.
